Március 15-i ünnepély

    „Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
    A multnak tengerén, ahol szemem
    Egekbe nyúló kősziklákat lát,
    Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.”

    (Petőfi Sándor)

    1848. március 15-én magyar emberek kokárdát tűznek a ruhájukra, és az épületeken is magyar zászlót lenget a szél. Minden településen megemlékeznek az 1848-as forradalom és szabadságharc kiemelkedő hőseiről, megkoszorúzzák a 48-as emlékműveket.

     

     

    Legújabb kori történelmünk során mindig kiemelkedő jelentőséggel bírt 1848. március 15-e megünneplése. Fontos volt, mert a magyar szívekben mindig magában hordozott egy sajátos szimbolikus jelentéstartalmat: a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését. Az ezzel a dátummal jelképezett korszaknak köszönhetjük gyönyörű himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar lett. Büszkének kell lennünk tehát erre a napra, amelynek az emléke nagyon is fontos tanulságokkal töltheti fel ünneplésünket. Ezek a tanulságok pedig az összefogás, a kitartás, a tenni akarás ereje és egymásnak a megbecsülése.

     

    Iskolánkban a 7. osztályosok vállalták azt a feladatot, hogy emlékezetessé tegyék társaik számára ezt a napot. Ők próbálták elhelyezni a képzeletbeli koszorúkat a sosem feledett hősök szobrainál. Műsoruk nemcsak a Teskándi Csukás István Általános Iskola többi diákját, tanárait nyűgözte le, de lekötötte az óvodások figyelmét is, akik csillogószemmel nézték, mire képesek a „nagyok”. Ebben segítették őket tanáraik Bangó Edit és Gyenese Zsolt.

    Köszönjük az szép műsort és a felkészítők munkáját!

     

     

    Még több kép a GALÉRIÁBAN.

    Módosítás: (2017. március 27. hétfő, 07:34)